Ma régi vágyamat valósítottam meg: megsütöttem az első 100%-ban saját készítésű pizzámat, a kelesztéstől a készre sütésig. Íme a végeredmény, a bejegyzés további részében pedig kifejtem, miként is készült és képekkel illusztrálom az egyes lépéseket is.

A leírásért katt a folytatásra:

Sajnos egy kicsit későn jutott eszembe, hogy elkezdjem dokumentálni (leginkább azért mert sanszos volt, hogy a tésztám a kukában landol, hiszen még sosem csináltam ), de az elkészítés lépéseit azért leírom részletesen az elejétől.

Hozzávalók

Tészta:

• 40 dkg liszt
• 2,5 dkg élesztő
• 2 dl langyos víz
• 1 teáskanál kristálycukor
• só (jó kérdés mennyi :D)
• 1 evőkanál olaj

Feltét:

• 1 közepes vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 nagy konzerv paradicsomsűrítmény
• kristálycukor (ízlés kérdése)
• oregánó
• bors
• só
• bazsalikom
• majoranna
• olaj

Elkészítés

Egy átlagos 2,5 deciliteres csészébe 2 dl vizet engedtem a meleg vízes csapból olyan hőmérsékleten, hogy kezemmel kicsit melegnek érezzem, de semmiképp se forrónak, tipikus langyos víz hőmérsékletűt. Ebbe kézzel belemorzsoltam egy 5 dkg-os élesztőnek a felét, beleszórtam a kristálycukrot, picit összekavartam majd egy konyharuhával lefedve a napfényes ablakpárkányra raktam. Valamennyit állt így, nem tudom mennyit, mert közben programoztam kicsit, de olyan 15 perc lehetett. Ez alatt az élesztő kicsit megkelt a bögrében, úgy megpuffadt

Közben a lisztet egy nagyobb méretű jégkrémes dobozba “kimértem”. Ez úgy zajlott, hogy mivel mérlegem nem volt, de 1 kg bontatlan lisztem igen, benéztem rajta a 60%-ot és addig a vonalig leöntöttem. Empirikus úton helyesnek bizonyult a mérés Ez ugye nyilván egy kupacba hullik le a tálban, ennek a kis hegyhalomnak a közepén kézzel csináltam egy krátert a megkelt élesztőnek.

A kürtőbe beletöltöttem a megpuffadt élesztőt és elkezdtem összekeverni. Hát úgy nagyjából agyig ragadtam a tésztától, mert hogy nem ártott volna előtte meglisztezni a kezem, de a mihelyst egy nagyjából egységesnek nevezhető masszává vált a liszt és a folyadék és elbírtam választani a kezemtől és lemosakodtam, már ennek a bölcs gondolatnak a birtokában álltam neki ismét. Szóval kis lisztet rászórtam a kupacra, meg a kezemen is eldörzsöltem és máris kezesbárány lett a kis gömböcöm. Nagyjából egybefüggővé tudtam gyúrni, kicsit szétesős lett, de ezt a kis aggodalmat gyorsan elhessintettem, mert reméltem, hogy majd alakul.

Ezt ismét letakartam egy konyharuhával és kiraktam a napfényes ablakpárkányba. Ezzel oldottam meg a netes receptekben található “tegyük meleg helyre” utasítást. Nagyon mediterrán feeling volt így sütögetni

Ennek adtam egy fél órát, amíg folytattam megkezdett programozási feladatomat, de mikor kellően megdagadt, ismét elkezdtem gyúrni. Hihetetlen hogy egy 1650 ml-es fagyis doboz mi mindenre elég A tészta állaga lágyabb lett, megint kicsit ragacsosabb kezdett lenni, de hát Ádi már tudta, hogy a liszt szuperképességének birtokában ez nem lesz már akadály. A második gyúrásnál rálocsoltam az 1 evőkanál olajat és sót kevertem hozzá. Hogy mennyit? Finn gomb sincs, egy lapos evőkanálra úgy kb négyszer mertem a kétharmadáig sót és azt úgy mindig beledolgoztam, széttéptem, összegyúrtam, ilyesmi. Mikor megkóstoltam, bitang sósnak éreztem, aztán megmostam a kezem és akkor már nem annyira, mert a kezemről már legalább nem ment só a számba. De még mindig sósnak tűnt, de rájöttem, hogy csak a külseje az és ha ezt elnyújtom, szépen el fog oszlani. Szerencsére tökéletes lett a só mértéke, amint a végeredményből kiderült aztán.

Nos, kezdődött a nyújtás. Se sodrófám, se gyúródeszkám nem lévén letakarítottam a nagy ebédlőasztalomat, és elővettem egy plakát hordozására alkalmas karton hengerdobozt E kettő dolog kiválóan megfelelt a célnak. Meghintettem liszttel az asztalt, kitettem az összegyúrt tésztát és elkezdtem téglalap alakúra nyújtani, aránylag lazán ment. Mikor elértem a tepsi méretét, abba két alufóliát tettem, hogy teljesen fedje, amit olajjal átkentem, biztos, ami zicher alapon (nem is ragadt le!). Végül belefektettem a tésztát és megszórtam liszttel, főleg a szélein, mert így látom mindig a pizzákon, ha rendelek valahonnan Biztos van funkciója…

Ez így nézett ki:

Ekkor bekapcsoltam a sütőt 200 fokra, hogy jól átmelegedjen, mert azt olvastam, a pizzasütés egyik fontos eleme az, hogy jó meleg sütőben süssük és aránylag hirtelen.

Ezután külön nekiálltam elkészíteni a pizzaszószt. Sokat keresgéltem a neten, végül egy ilyen verziót ácsoltam össze magamnak:

Egy vöröshagymát megdinszteltem (vagyis olajon üvegesre pároltam – én is utálom, mikor netes receptekben olyan szavakat használnak, amiket a gyakorikérdések.hu-n kell megtudnom, mit is jelent ). Szóval megpároltam a gondosan apróra vágott hagymát (így ízlésesebben eloszlik) egy kevés olajon takarék lángon, hisz nem szabad, hogy megpiruljon és amúgy sem akartam túl nagy hőt, csak annyit, hogy picit összefőjenek az ízek. Ebbe beleszórtam az apróra vágott 3 gerezd fokhagymát és ráöntöttem a nagy konzerv paradicsomsűrítményt. És akkor ebbe meg jött a mindent bele fűszerezés.

Egy kis cukor kell hozzá, mert a konzerv elég savanyú magában, ezt ízlés szerint kell tenni, én kézzel egy határozottabb csipetet szórtam bele. Sóból ugyanígy, egy határozottabb csipettel szórtam bele. Aztán raktam bele egy kevés majorannát, borsot, de ami nagyobb hangsúlyt kapott az a bazsalikom, mert a bazsalikom nagyon jóban van mindennemű paradicsomos étellel és persze az öreganyó pedig tipikus pizzafűszer. Ebből is elég határozottan raktam, de oregánóból – bármilyen finom is – nem szabad túl sokat rakni, mert az a kis mennyiségben isteni kesernyés-savanykás íze el is ronthatja az ételt. Miután ezt alaposan összekevertem, rákentem egyenletesen a pizzára, ügyelve a szélekre, hogy lehetőleg kevés maradjon fedetlenül, hisz az úgy megszáradna.

Innentől már csak a laza rész következett. Szépen felkockáztam 7 szelet pulykasonkát:

Ezt követte tengernyi tengeri:

És végül a sajt. Mozzarellát szoktak pizzára, hát az én szám megengedte nekem, hogy az amúgy is 480 Ft-os trappistával is beérjem.

Ezután már csak a sütés következett, amit izgatottan követtem az objektívvel is. Kicsit tovább tartott, mert elvileg 15-20 perc, de én inkább 25-28 percig sütöttem, mire úgy éreztem villával, hogy közepén a feltét alatt is átsült. Picit a széle megszáradt, de igazán csak ott, ahol vékonyra hagytam (pedig olvastam is, hogy ott vastagabban kell, meg tényleg így szokták). Ahol vastagabbra hagytam a szélét, ott kívül jólesően ropogósra pirult belül pedig puha maradt, remekül “sült el”

És végül a végeredmény, amit próbáltam valami szép formában tálalni, egyrészt emrt így úriasabb és jobban is esik egy picit, másrészt hogy a fotó is szép legyen.

Köszönöm annak, aki idáig végigolvasta, sok sikert mindenkinek, aki még pizza-szűz, én nagyon boldog vagyok pillanatnyilag, mert egyrészt van egy nagyon finom pizzám, végre egyszer úgy érzem, hogy minőségi képeket tudtam ételről készíteni és még blogbejegyzésem is született, igazán sikeres napnak könyvelném el.