Zenesarok – a cajonom (foto-graf-adam-os szimbólumokkal – köszönet érte Varga Ákosnak), a gitárom és végre néhány fotóm a falon, nap mint nap örülni tudok nekik.
Zenesarok – a cajonom (foto-graf-adam-os szimbólumokkal – köszönet érte Varga Ákosnak), a gitárom és végre néhány fotóm a falon, nap mint nap örülni tudok nekik.
Ma régi vágyamat valósítottam meg: megsütöttem az első 100%-ban saját készítésű pizzámat, a kelesztéstől a készre sütésig. 🙂 Íme a végeredmény, a bejegyzés további részében pedig kifejtem, miként is készült és képekkel illusztrálom az egyes lépéseket is.
A leírásért katt a folytatásra: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kora őszi este a Vajdahunyad váránál Sárival.
Nagyon régóta tartoztam magamnak egy jó minőségű portré sorozattal, amit általános célokra használhatok. Nagyon örülök, amikor valami által megihletve meg tudom fogalmazni a gondolataimat, érzéseimet egy képben, melyeken az utóbbi időben a legtöbbször én voltam a fotó alanya is, de egy önéletrajzban vagy akár a honlapomra feltehető önarcképként egyik sem jó.
Frusztrált a tudat, hogy a felszerelésem bőven megvan egy ilyen képhez, elég sokat fotóztam másokat ahhoz, hogy tudjam, mit várok egy ilyen képtől, mégis mindig halasztottam. De a napokban kihasználva a csodálatos, szórt természetes fényt a lakásban és a fehér falat, mint háttér, objektív elé álltam. Elég kritikus vagyok általában a képeimmel, főleg bármilyen engem ábrázoló képpel, de ezekkel most határozottan elégedett vagyok és örülök, hogy végre jutott rá időm.
Néhány kép a „Folytatás”-ra kattintva megtekinthető.
Aztán igyekszem végre más jellegű fotókat is készíteni, vagyis inkább publikálni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….