Képriport – disznóvágás

Ahol már nem túr…

Talán kissé bántóan leplezetlen és túlzottan direkt képek, amiket most közzéteszek, jelen pillanatban mégis úgy gondolom, szükséges néha látnunk hasonlókat. Mert itt egy élet kimúlt, akárhogy is vesszük. Félreértés ne essék, nem ítélkezni akarok, mert én magam is megeszem a jó kolbászt, a kenőmájast, ellenben nem sok hasonlót láttam. Éppúgy érzelgősködni sem szeretnék, ahogy szerencsére a helyszínen sem reagáltam túl a dolgot, de valahogy a történések mégis hatottak rám, és a látvány felnőtt fejjel való feldolgozásához szükségem volt a fotózás adta lehetőségekre, hogy interpretáljam a bennem zajló dolgokat, hogy mit nézek, mi érdekel, mire figyelek, mi rögzül.

Gyengébb idegzetűek számára erős képek következnek, de azért a tőlem megszokott derűt is belecsempésztem helyenként a képekbe, remélem kiváltanak belőletek valamilyen hatást. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hajnali hatalomátvétel

Hajnali hatalomátvétel

Imádom nézni, ahogy a hajnali szórt fény apránként átveszi a hatalmat szobám mesterséges megvilágítása felett. A kislámpám vetette kemény árnyékok percenként lágyulnak és veszítik erejüket míg nem minden árnyék átvándorol a falamra aggatott tárgyak másik oldalára. Aztán megjön a Nap-király, ki elevenségével újra összekarcolja a falat – tönkretéve a hírnökei alkotta csodát.

Így készült az első (igazi) önarcképem

Nagyon különös érzés, amikor az ember először próbálja önmagát lefotózni, és most nem a kézben kitartós, mobilos, kompakt kocafotóra gondolok, hanem amikor egy képet önmagunkról pre-vizualizálunk és megpróbáljuk azt reprodukálni valamilyen igényes formában. Tarts velem és elmesélem hogy miképp készültek technikailag a képek és azt is, mit éltem meg közben.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….