Itt ülök a 7E-s buszon hazafelé Eifert János fotóművész előadásáról. A hirdetés szerint a siker titkáról kaptunk volna praktikus útmutatást, de ez nehezen volt tetten érhető az előadásban. Mégse mondanám, hogy üres kézzel térnék haza. És nem csak azért mondom ezt, mert itt van az ölemben a művész úr könyve (melyet személyre szólóan dedikált nekem), hanem mert implicit módon mégiscsak lejött valamiféle kép arról, mi a sikeres fotós titka. Vagy talán inkább titkai. Úgy tudnám összeszedni, hogy elképesztő szerénység, a fotótéma iránti mély alázat és alaposság, valamint helyes önértékelés. És ezeken a megélt tapasztalatokon és a sok inspiráción kívül meg elhoztam egy remekül megfogalmazott gondolatot, melyet most nem szó szerinti idézek:

A fotózásról sokan mondják, hogy a pillanat művészete. Ez azon túl, hogy óriási közhely, ráadásul még marhaság is, Egy jó fotót sokszor órák, napok, hónapok vagy akár évek gondolkodása előz meg.

Azt kell mondanom a magam kis amatőr képeimmel is a hátam mögött, hogy azokat a fotóimat, amelyeket igazán szeretek vagy értékesnek találok, legtöbbször hosszan tartó gondolkodás előzte meg. Most is érik bennem néhány kép; van ami napok óta, valami mindössze pár perce és van olyan is, ami már egy éve. Talán valamikor meg tudom valósítani őket, de mindenesetre jó tudni, hogy nem rossz az út, amin elindultam.