Régi adósságom törlesztettem magam felé tegnap. Úgy voltam ezzel, mint a suszter a lyukas cipőjével. Tudniillik lefotóztam én már sok embert, még pár éve a kollégista társaimról sorra készítettem beállított képeket, a kollégáim jelentős részéről is készítettem már bevilágított képeket, csak éppen Róla nem, aki mindennapjaim értelme. Persze, jártunk sokfelé fényképezővel a tarsolyomban, ahol lőttem képeket, de ez nem egyenlő azzal, hogy csak képkészítéssel foglalkozom, csak Ő meg én. Most is elég spontán lett, egyszerűen annyira szépnek láttam, mikor munka után megpillantottam, hogy azt éreztem ‘Ma kell egy próbát tenni. Ha nem lesz jó, hát nem lesz jó, de egy próbát megér.’ Nekem sokszorosan is megérte, remélem nektek is tetszik majd.
Sári – ahogy én látom
Sári – ahogy rám néz
