Csak én bírok képemnek hőse lenni…

Nagyon régóta tartoztam magamnak egy jó minőségű portré sorozattal, amit általános célokra használhatok. Nagyon örülök, amikor valami által megihletve meg tudom fogalmazni a gondolataimat, érzéseimet egy képben, melyeken az utóbbi időben a legtöbbször én voltam a fotó alanya is, de egy önéletrajzban vagy akár a honlapomra feltehető önarcképként egyik sem jó.

Frusztrált a tudat, hogy a felszerelésem bőven megvan egy ilyen képhez, elég sokat fotóztam másokat ahhoz, hogy tudjam, mit várok egy ilyen képtől, mégis mindig halasztottam. De a napokban kihasználva a csodálatos, szórt természetes fényt a lakásban és a fehér falat, mint háttér, objektív elé álltam. Elég kritikus vagyok általában a képeimmel, főleg bármilyen engem ábrázoló képpel, de ezekkel most határozottan elégedett vagyok és örülök, hogy végre jutott rá időm.

Néhány kép a “Folytatás”-ra kattintva megtekinthető.

Aztán igyekszem végre más jellegű fotókat is készíteni, vagyis inkább publikálni.

Minden vélemény számít!