Képriport – disznóvágás

Ahol már nem túr…

Talán kissé bántóan leplezetlen és túlzottan direkt képek, amiket most közzéteszek, jelen pillanatban mégis úgy gondolom, szükséges néha látnunk hasonlókat. Mert itt egy élet kimúlt, akárhogy is vesszük. Félreértés ne essék, nem ítélkezni akarok, mert én magam is megeszem a jó kolbászt, a kenőmájast, ellenben nem sok hasonlót láttam. Éppúgy érzelgősködni sem szeretnék, ahogy szerencsére a helyszínen sem reagáltam túl a dolgot, de valahogy a történések mégis hatottak rám, és a látvány felnőtt fejjel való feldolgozásához szükségem volt a fotózás adta lehetőségekre, hogy interpretáljam a bennem zajló dolgokat, hogy mit nézek, mi érdekel, mire figyelek, mi rögzül.

Gyengébb idegzetűek számára erős képek következnek, de azért a tőlem megszokott derűt is belecsempésztem helyenként a képekbe, remélem kiváltanak belőletek valamilyen hatást. Folytatás

A pillanat művészete? Marhaság!

Itt ülök a 7E-s buszon hazafelé Eifert János fotóművész előadásáról. A hirdetés szerint a siker titkáról kaptunk volna praktikus útmutatást, de ez nehezen volt tetten érhető az előadásban. Mégse mondanám, hogy üres kézzel térnék haza. És nem csak azért mondom ezt, mert itt van az ölemben a művész úr könyve (melyet személyre szólóan dedikált nekem), hanem mert implicit módon mégiscsak lejött valamiféle kép arról, mi a sikeres fotós titka. Vagy talán inkább titkai. Úgy tudnám összeszedni, hogy elképesztő szerénység, a fotótéma iránti mély alázat és alaposság, valamint helyes önértékelés. És ezeken a megélt tapasztalatokon és a sok inspiráción kívül meg elhoztam egy remekül megfogalmazott gondolatot, melyet most nem szó szerinti idézek:

A fotózásról sokan mondják, hogy a pillanat művészete. Ez azon túl, hogy óriási közhely, ráadásul még marhaság is, Egy jó fotót sokszor órák, napok, hónapok vagy akár évek gondolkodása előz meg.

Azt kell mondanom a magam kis amatőr képeimmel is a hátam mögött, hogy azokat a fotóimat, amelyeket igazán szeretek vagy értékesnek találok, legtöbbször hosszan tartó gondolkodás előzte meg. Most is érik bennem néhány kép; van ami napok óta, valami mindössze pár perce és van olyan is, ami már egy éve. Talán valamikor meg tudom valósítani őket, de mindenesetre jó tudni, hogy nem rossz az út, amin elindultam.

Gombfoci Sopronban

Inczédi Gergő barátom régi álmát tudta valóra váltani azzal, hogy szervezett keretek között foglalkozhat gombfocival. Hosszú-hosszú toborzás után sikerült körülbelül egy tucatnyi lelkes követőt maga köré gyűjteni így heti rendszerességgel gombfoci (pontosabban szektorlabda) edzéseket tartanak a soproni egyetemi sportcsarnok alagsorában. Kattints a továbbra a képekért!  Folytatás

A Halál Teve és a Máhíkómikulás

Képtár

Ez a galéria 3 fotót tartalmaz.

Felvételi tábor volt a Luther Otthon – Szakkollégiumban, mint minden közösségi alkalmon, itt is fotóztam. A közösség számára érdekesebb képeket a megfelelő helyen már megosztottam, ide csak kitennék hármat, ami reprezentálja, milyen Rejtő-regénybe illő figurákkal élek együtt Csak néhány plusz … Folytatás