Egyenlők

Egyenlők

 

Legalábbis a fény nem személyválogató…

Ma reggel kilépve a Körútra elképesztő fényár fogadott, egy hűvös novemberi reggelhez meglepő módon. Egyből érzékeltem, hogy a nálam lévő géppel ezt a hangulatot jó lenne megörökíteni, de már sokszor fulladt kudarcba hasonló kísérletem. Hisz ilyenkor bármire nézek a szememmel szép, és a sok mindent akarással végül egy semmit mondó kép született mindig. Most bevillant az ötlet, hogy válasszak ki egy részletet és vigyem el a valóság egy részletében az egészet. Hogy lehet a legtöbb egy részlet? Tükrödződés. Tükröződés? Villamos oldala! A villamos már elindult az Oktogontól. Táska letesz, gép előkap, lencsevédő zsebretesz, rekesz beállít, expozíciós mód A-ra, záridő a gépre bízva, ajtó nyílik, odalépek, komponálok, várok, KATT. A többit a képre bízom…

Project 12 – werk

Ahogy ígértem, a csupa 12-esből álló dátumhoz tartozó projektem werk bejegyzése jön. Most nem részletezném a technikai megoldásokat, egyszerűen emlékezetessé szerettem volna tenni ezt a különös időpillanatot, ha már nem lesz több hasonló az életemben. Napokat agyaltam, miként csináljam ezt, eredetileg azt terveztem, hogy 12:12 perckor az első 12 másodpercben csinálok egy sorozatfelvételt valami mozgó tárgyról és annyi, de rájöttem, hogy abban nincs sok ötlet. De a másodperceket percekre cserélve már temérdek lehetőségem támadt és kora reggel gondoltam ki a 12-ből 6 képet, amihez a kellékeket gyorsan szobatársaktól és Laci bácsitól, a portástól szereztem be. Egész nap cipeltem őket, de így utólag nagyon megérte. Rengeteget nevettem közben. Ugyan bármikor átírhattam volna dátumot a gépben, mégis az volt a lényeg, az volt a játék az egészben, hogy tényleg 12 perc alatt készítem el, percenként más képet alkotva. A montázst már felraktam, íme most a képek nagyban és néhány werk fotó a helyszínről. (Katt a továbbra) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tetten érve

Reggeli fél nyolcas tömeg a Corvin negyed villamosmegállóban, Buda felé. Valahogy nem volt kedvem megvárni a harmadik villamost, ami már fel is férek, ezért elindultam a Mester utca felé, mert mire odaérek, kb. pont elmegy a 3 villamos és ami oda megérkezik, arra már simán felférek. Tehát ugyanott vagyok, de pszichikailag megvan az érzés, hogy aktív befolyásolója vagyok sorsomnak 🙂 Útközben, a Ferenc körúton botlottam a kis tolvajba.